A szelíd szavú, természetszerető tanárról – aki pályája „csúcsán” (1934-től tíz éven át) a főváros „tetején” emelt Baar-Madas Református Leánygimnázium igazgatója volt – több visszaemlékező megjegyzi, hogy név szerint ismerte mind az ötszáz növendékét, hogy minden tanulmányi kirándulásra elutazott, végigdalolta az utat, minden növényt, minden erdei jószágot is nevén szólított, hogy kreativitásra ösztönző dolgozatcímeket adott, hogy nevéhez fűződik az iskola tanév végi ünnepi napjainak hagyománya, hogy kezdeményezésére cserélték le a matrózblúzt a rajztanár tervezte buzsáki hímzéssel díszített csinos öltözetre, hogy szembetűnően gyakran látogatott órákat, gondos – „kritikus baráthoz” méltó – feljegyzéseket készítet, s „viszonthívta” hospitálni saját érzékeny magyaróráira kollégáit.

A recenzió itt olvasható

(A Facebook 21. napja blokkolja a tani-tani.info domént, és nem ad magyarázatot. Ezért vagyunk kénytelenek ilyen kerülő úton közölni a linkeket. Kérjük a türelmed. Mi is türelmesek vagyunk.)