Facebook

Sziasztok! Vig Dávid vagyok, az Amnesty Magyarország emberi jogi egyesület igazgatója.

95-ben kezdtem el középiskolába járni, és amikor a tizenöt éves érettségi találkozóm körül, 2018-ban meglátogattam az iskolát, ugyanaz a lyukas linóleum és elhasználódott pad fogadott, mint 1995-ben. Jól van ez így?

Jogász vagyok, kutatásokkal is foglalkozom, de nem sokat tudok a közoktatásról. Többek között az különböztet meg Orbán Viktortól és Kásler Miklóstól, hogy én, velük ellentétben, nem próbálom hatalmi erővel szétverni a közoktatás rendszerét és megmaradt szakmai autonómiáját.

A köznevelési törvény milliókat érint közvetlenül, közvetve pedig az egész nemzetre hatással van. Ennek ellenére a Fidesz-KDNP többsége szakmai egyeztetések nélkül, erőből nyomta át a parlamenten. Nem vonták be az előkészítésbe a szakmai szervezeteket, a diákok, tanárok, vagy szülők közösségét. Nem készült hatástanulmány, így a következményeket sem látjuk előre. Egy dolog biztos azonban: a köznevelési törvény még az eddiginél is nagyobb hatalomkoncentrációt jelent az oktatásban.

A kormánytöbbség nem bízik a szülőkben és elvette a szülőktől a jogot, hogy arról döntsenek, hogyan szeretnék nevelni a gyermeküket. A kormánytöbbség nem bízik az iskolákban és óvodákban és ezért korlátozta szakmai autonómiájukat. A kormánytöbbség nem bízik a tanárokban és ezért elvette a tanároktól a jogot, hogy alternatív tantervek szerint, a szakmai tapasztalatukkal élve általuk választott tankönyvekből tanítsanak. A kormánytöbbség senkiben nem bízik, aki önállóan gondolkodik és ezért elvette a jogot szülőtől, diáktól, tanártól, hogy véleményt nyilvánítson az igazgatóról. Hát kik fognak dönteni ezekről a milliók számára életbevágó kérdésekről? Politikusok, akiket a hatalmuk megerősítésén és a közösségi autonómia csorbításán túl nem sok minden érdekel? Vagy szürke minisztériumi hivatalnokok, akik sem a diákot, sem a szülőt, sem a családot,sem az iskolai közösségeket nem ismerik? Ez lenne a Családbarát kormány koncepciója?

De nem csak a diákban, szülőben és tanárban nem bízik a kormány. Nem bízik a független tudósokban sem, ezért korlátozza a tudományos kutatás és az egyetemek szabadságát. A kormánynak az a jó tudós, aki a politikai szabályok szerint, a kormány által megrendelt célokhoz szállítja a kutatását. De nekünk milyen tudósok kellenek? A nemzetnek az a jó tudós, aki függetlenül és szabadon, a tudományos szabályok szerint új tudást hoz létre. Ilyen akadémiára és ilyen egyetemekre van szükség.

Nem bízik a kormány a független bíróságokban sem, ezért akarja kormányzati gyámság alá helyezni a közigazgatási bíróságokat és ezért támadják a függetlenségükért kiálló bátor bírókat. A kormánynak az a jó bíró, aki az előmenetelét a politikai hűségnek köszönheti. És mi milyen bíróságokat szeretnénk? A nemzetnek az a jó bíró, aki független, tisztességes, elszámoltatható és pártatlanul hozza az ítéletét.

Nem bízik a kormány a civil társadalomban sem, ezért támadja a tőle független társadalmi szervezeteket, egyesületeket, szakszervezeteket. A kormánynak az a jó civil szervezet, amelyik a kormány céljaiért még attól sem riad vissza, hogy gyűlöletet szítson a háború elől menekülő emberek, a hajléktalan emberek vagy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer emberekkel szemben. De mi milyen civil szervezeteket, milyen szakszervezeteket szeretnénk? A nemzetnek az a jó közösség, amelyben szabad és bátor emberek félelem nélkül dolgozhatnak egy szolidárisabb és tisztességesebb magyar társadalomért. Ti milyen közösség vagytok? Én azt hiszem hogy mi, akik itt vagyunk, mi ilyenek vagyunk és mindannyian bátrak vagyunk. Mi bátrak vagyunk.

A kormányzat által megtámadottakat hosszan sorolhatnánk. Kezdve attól, hogy a kormánytöbbség megnyirbálta az Alkotmánybíróság hatásköreit 2010-ben, független közösségek msorának üzent hadat. Nem bízik a kormány az egészségügyben, nem bízik a környezetvédelemben dolgozókban, és nem bízik a független médiában sem. Minden szabadon gondolkodó, bátor és cselekvő állampolgári közösséget el akar tiporni, mert az nem szolgálja a hatalma megerősítését. Meddig fogjuk hagyni ezt még? Nem hagyjuk!

Mert mi, akik itt vagyunk, bízunk egymásban. Azért jöttünk el, hogy együtt emeljük fel a hangunkat a köznevelési törvény ellen. De ez a kiállásunk nem csak a köznevelési törvényről szól. Ha azt gondoljuk, hogy nekünk, nem kell tiltakoznunk, amikor egy másik társadalmi csoportot vesz célkeresztbe a hatalom, mert mi majd meghúzzuk magunkat és átvészeljük valahogy, akkor nagyon nagyot tévedünk. Ha behúzzuk fülünket - farkunkat, akkor a kormányzati “oszd meg és uralkodj” politikájához asszisztálunk csak. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy szolidárisak legyünk egymással, kiálljunk egymásért, és közösen tiltakozzunk, ha a jogállamot, az emberi jogainkat vagy a független közösségeinket akarják eltiporni.

Ahogy a többi hozzászóló említette, nem vagyunk eszköztelenek. Vannak eszközeink, és ha azokat merjük használni, meg tudjuk védeni magunkat az önkénnyel szemben. Három hét múlva kipróbálhatjuk, hogy mire vagyunk képesek közösen. Szeptember 20. és 27. között lesz a harmadik globális klímasztrájk, ahol világszerte milliók hívják majd fel a figyelmet a klímavészhelyzetre. Magyarországi diákok ezrei is azt választják majd, hogy kimenjenek az utcára és szót emeljenek a jövőnkért. Tegyünk meg mindent azért, hogy a diákok bátran kiállhassanak mindazért, amiben hisznek. Szülőként menjünk el velük felvonulni és igazoljuk a hiányzásukat. Tanárként beszélgessünk az órán a klímavészhelyzetről és ne adjunk igazolatlan órát, ha a diákok demokratikus jogaikat gyakorolják. Igazgatóként bátorítsuk a diákokat és a tanárokat a szabad véleménynyilvánításra! Az Amnesty hamarosan levélben fordul a magyarországi iskolaigazgatókhoz, hogy álljanak ki ők is a bátorság és a szabad véleménynyilvánítás mellett. Bízzunk magunkban, bízzunk egymásban és bízzunk abban, hogy együtt képesek vagyunk bátran cselekedni és változtatni. Éljen a szabad oktatás

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Fotó: Ács Dániel/444.hu