Elnézést kérek.
A húszas nagyságrendű újságírói és tv-s megkeresés visszautasítása miatt.
A szurkolói, ismerősi, baráti részvétnyilvánításokra adott szűkös válaszok miatt. A gondolataim kavargása miatt.
Próbálok most valamit reagálni, összeszedni magam, remegő lábakkal, torok- és fejfájással, könnyekkel küszködve, rövidet és személyeset.
Minden óriási bajnokunk elvesztése hatalmas fájdalom, de ez az űr most elképesztő......
Benedek Tibi. Közel húsz évig a legnagyobb személyisége a világ vízilabdázásának és a magyar sportéletnek.
BENEDEK-TIBI!
16 évesen szurkolóként ezt üvöltöttem én is a teltházas Komjádiban a Gólkirálynak.
Aztán a válogatottnál, kereten kívüli meghívottként remegtem, ha véletlenül csak rám néztél, mint a Nemzeti Csapat Vezére.
19 évesen a jobbszélen Harcostársaddá válhattam neked, a világ legjobb balkezesének.
23 évesen együtt állhattam fel Veled, a Bajnokkal az olimpiai dobogó legfelső fokára.
27 évesen végre klubtársad is lehettem, naponta láthattam a csodát.
Irányítottál minket évekig Csapatkapitányként higgadtan, tiszta szívvel.
Elmondhatatlan és tisztelettel teli aura vett körül. A víz is mindig habzott körülötted, mert győzni akartál, minden másodpercben.
Mesterként két generációnak is utat adtál a kezébe válogatott és klubszinten egyaránt.
Gólkirály.
Bajnok.
Harcos.
Bajtárs.
Példakép.
Vezér.
Csapatkapitány.
Mester.
És a legfontosabbak: Gyermek, Férj, Apa, Barát.
Minden magyar ember és a világ összes vízilabdázója csak tanulhat Tőled, felnézhet Rád.
Soha, senki nem fog megközelíteni sem!
Egyedül több vagy az emberek és a sportvilág számára, mint amit el lehet mondani szavakkal. Most már semmi sem lehet olyan, mint eddig volt...
Felfoghatatlan, érthetetlen, kifejezhetetlen... nem hiszem el! Tibi, pótolhatatlan vagy!!!