Az indítványt az a horvát nemzetiségű Tamara Ćapeta főtanácsnok jegyzi, aki már korábban tanúbizonyságát adta a politikai aktivizmusának és Magyarországgal szembeni politikai elfogultságának. Több más, részben a CEU-hoz, részben nemzetközi Soros-szervezetekhez köthető jogásszal együtt az aláírója volt egy olyan politikai kiáltványnak, amely elítélte a német alkotmánybíróságot azért, mert az leszögezte, hogy a német alkotmánnyal ellentétes uniós jogszabályok Németországban nem rendelkeznek kötőerővel. A kiáltványban Tamara Ćapeta és liberális szerzőtársai nem mulasztották el, hogy Magyarországba és a PiS által vezetett Lengyelországba is belerúgjanak, autokratikus rezsimeknek bélyegezve azokat. Ezek után talán nem meglepő, hogy az azóta (talán pont emiatt) főtanácsnoknak kinevezett Ćapeta a ma közzétett indítványban nem osztotta Magyarország álláspontját, miszerint az alkotmányos identitásunknak igenis részét képezi, hogy nálunk nem lehet szivárványos propagandának kitenni a gyermekeket.

Ćapeta főtanácsnok már az indítványa kezdetétől fogva nem rejti véka alá, hogy politikai meggyőződése diktálja a jogi véleményét. Ugyanis rögtön az indítványa elején leszögezi, hogy bár a magyar törvény szövegszerűen azokat a tartalmakat tiltja ki a kiskorúakkal foglalkozó intézményekből és a médiából, melyek „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást” népszerűsítik vagy jelenítik meg, ő a maga részéről ezekre „LMBTI tartalomként” fog hivatkozni. Ahogy Ćapeta ehhez fűzött lábjegyzetéből kiderül, ennek a fogalomnak számára a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által finanszírozott ILGA nevű politikai nyomásgyakorló szervezet politikai kiáltványa adja meg az értelmét.

A főtanácsnoki indítvány problémaként azonosítja, hogy a magyar törvény „a gyermekgondozási szolgáltatásokat nyújtókat visszatartaná attól, hogy olyan bábszínházi előadást hívjanak meg, amely LMBTI személyek életét mutatja be”. A liberális dogmatikára jellemző logikai csavarral ezt aztán nem a gyermekek szempontjából értékeli, hanem végig úgy interpretálja, mint az ilyen személyekkel szembeni súlyos jogsértést. A főtanácsnoki vélemény tudatosan a Soros-ideológia bevett fogalomtárát használja, így végig „LMBTI‑közösségről” beszél, anélkül hogy meghatározná, hogy adott személyek nemi identitása mitől lenne közösségformáló erő.

A szokatlanul hosszú, 363 bekezdésből álló főtanácsnoki véleményből még számos példát lehetne kiemelni a főtanácsnok liberális elfogultságára, ahogy az előélete, nyilatkozatai alapján sem lehetett kérdéses, milyen indítványt fog előterjeszteni ebben az ügyben. Ami még ennél is riasztóbb azonban, hogy a főtanácsnok gátlástalanul beszáll a brüsszeli „szuperállamot” követelők kórusába. Az indítvány 215. pontjában ugyanis azzal magyarázza a politikai elfogultságát, hogy álláspontja szerint „a Bíróság alkotmánybíróságként működik, és az alapvető alkotmányos elvek gyakran politikai és jogi jellegűek is”. Arra, hogy Magyarország a perben a nemzeti alkotmányos identitás sérthetetlenségére, azzal a fenyegetéssel reagál, hogy a (liberális értelmezés szerinti) uniós értékeket (a liberálisok szerint) tagadó tagállammal szemben „az Unió alkotmányos modelljének védelme érdekében válaszra van szükség”.

És akkor ezen a ponton álljunk meg egy szóra. Az Európai Uniónak nincs alkotmánya. A Ćapetához hasonló föderalisták azt akarták, hogy legyen, de ezt a projektet a népszavazás keretében gyakorolt tagállami szuverenitás meghiúsította. Uniós Alkotmánybíróság pedig szintén nincs. A főtanácsnok összekeveri a vágyálmait a valósággal. Ez azonban jelentős veszélyt jelent minden magyar szülőre és gyerekeikre nézve. Ezeket a vágyálmokat ugyanis Brüsszelben és Luxemburgban is sokan osztják, és mind a Bizottság, mind Soros György alapítványai rengeteg pénzt költenek a népszerűsítésükre.

Az uniós Bíróság az eljárási szabályok szerint figyelembe veszi a főtanácsnoki indítványt, de nem kötelező annak megfelelően döntenie. Innentől kezdve Luxembourgon áll, hogy elfogadja-e azt a nemzetközi szerződésen alapuló, a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartó együttműködési keretet, amelyben a tagállamok megállapodtak, vagy a föderalista szuperállam építésének hevében romba dönti az Uniót.
*
The Advocate General of the Court of Justice would force rainbow propaganda on Hungarian children as part of the European “constitution”.

The Sovereignty Protection Office has repeatedly drawn attention to the fact that the institutions of the European Union are working to create a Brussels-led “superstate”, unacceptably restricting the sovereignty of member states, including Hungary.

This is in line with the opinion published yesterday by the Advocate General of the European Court of Justice, which, in the case brought against Hungary by the Brussels Commission, urges the Court to rule that that Hungary has violated its obligations under EU law by adopting Act LXXIX of 2021 on stricter measures against paedophile offenders and on the amendment of certain laws for the protection of children.

The opinion was drafted by Advocate General Tamara Ćapeta, a Croatian national who has previously demonstrated her political activism and bias against Hungary. Together with several other lawyers, some of whom are linked to the CEU and international Soros organisations, she was a signatory to a political manifesto condemning the German Constitutional Court for clarifying that EU legislation contrary to the German constitution is not binding in Germany. In the manifesto, Tamara Ćapeta and her liberal co-authors did not fail to take a swipe at Hungary and PiS-led Poland, labelling them as autocratic regimes. It is therefore perhaps not surprising that Ćapeta, who has since been appointed Advocate General (perhaps precisely for this reason), did not share Hungary’s position in the opinion published today, namely that it is part of our constitutional identity that children cannot be exposed to rainbow propaganda in our country.

From the outset of her motion, Advocate General Ćapeta has made no secret of the fact that her legal opinion is dictated by her political convictions. Right at the beginning of her opinion, she states that although Hungarian law literally prohibits content that promotes or depicts “deviation from identification with the biological gender, gender reassignment or homosexuality” in institutions dealing with minors and in the media, she will refer to such content as “LGBTI content”. As Ćapeta explains in a footnote, this term is defined in the political manifesto of ILGA, a political pressure organisation funded by George Soros’ Open Society Foundation.

The Advocate General’s opinion identifies as problematic the fact that Hungarian law “would prevent childcare service providers from inviting puppet theatre performances that depict the lives of LGBTI persons”. With a logical twist typical of liberal dogma, this is not assessed from the perspective of children, but is interpreted throughout as a serious violation of the rights of such persons. The Advocate General’s opinion deliberately uses the established terminology of Soros ideology, referring throughout to the “LGBTI community” without defining what it is about the gender identity of given individuals that constitutes a community-forming force.

Numerous examples of the Advocate General’s liberal bias could be highlighted from the unusually long 363-paragraph opinion, and based on her background and statements, there could be no question as to what opinion she would deliver in this case. Even more alarming, however, is that the Advocate General unscrupulously joins the chorus of those calling for a Brussels-based “superstate”. In point 215 of the opinion, she explains her political bias by stating that, in her view, “the Court acts as a constitutional court, and fundamental constitutional principles are often of a political and legal nature”. She responds to Hungary’s invocation of the inviolability of its national constitutional identity in the proceedings with the threat that “a response is necessary to protect the constitutional model of the Union” against a Member State that denies (liberal) EU values (according to liberals).

Let us pause here for a moment. The European Union does not have a constitution. Federalists such as Ćapeta wanted one, but this project was thwarted by the sovereignty of the Member States exercised in referendums. Nor is there an EU Constitutional Court. The Advocate General is confusing her pipe dreams with reality. However, this poses a significant threat to all Hungarian parents and their children. These pipe dreams are shared by many in Brussels and Luxembourg, and both the Commission and George Soros’s foundations are spending a lot of money to promote them.
According to the rules of procedure, the EU Court of Justice will take the Advocate General’s opinion into account, but it is not obliged to rule in accordance with it. From this point on, it is up to Luxembourg to decide whether to accept the cooperation framework based on international treaties and respecting national sovereignty, as agreed by the Member States, or to destroy the Union in its zeal to build a federal superstate.