Megütöttem-e egy nőt? Nem!
Minősíthetetlen stílusban beszéltem-e? Igen!
Idén májusban egy belvárosi klubban durva inzultus ért, ahol egy hölgy belém kötött, velem és a társaságomban lévőkkel szemben agresszívan, fenyegetően lépett fel, mondván, hogy náciknak semmi keresnivalójuk egy liberális szórakozóhelyen. Az esetet rendkívül megalázónak találtam, de mégis jobbnak láttam távozni. A történet másnap szóba került egy baráti társaságban, ennek egy jól hallhatóan megvágott fel...vétele került ma nyilvánosságra.
Szeretném leszögezni, hogy az elhangzottak jól hallhatóan egy rendkívül durva és ízléstelen vicc tárgyát képezték, ami természetesen nem igaz: tettlegességre nem került sor, ez nyilván túlzás volt, amit a beszélgetés során később magam is egyértelművé tettem. A felháborodásom szülte sértő hangnemért és jelzőkért elnézést kérek mindazoktól, akikben ez joggal felháborodást kelt. A nők elleni erőszakot határozottan elítélem: soha nem ütöttem meg és soha nem ütnék meg nőt.